Főzőverseny a szélben, délben

Reggel nyolckor még a lefújáson gondolkodtunk, de aztán inkább az esőfelhőket fújtuk el, a szél azért maradt, nehogy nagyon berúgjanak a tűző napon serénykedők.

Két kategóriában nyolc csapat indult, galamblelkű nemzetközi női zsűrink (Ani, Marcsi, Truus és Analyse) jóvoltából mindenki nyert valamilyen díjat.

Lilike macis grillezett gyümölccsel és sültekkel kínálta a zsűrit, apukája halászlével. Nemzeti kajákban Laci szacsban készült báránycombja és Zoli-Timi tárkonyos malaclevese aratott osztatlan sikert.
Lecsóból finomabbat még nem ettem, Imre és Magdika brillíroztak ezzel az állítólag egyszerű kajával, egyből kiürült a bogrács. Sanyi és Marika pásztortarhonyájából sikerült egy fél tányérral mentenem, de nem ezért kaptam a “Potyaleső” királyi elnevezést, hanem mert nem zsűriként is végigkóstoltam mindent (alig lehet levakarni ezt a filctollat, de jól jöhet még este is a felirat a lakókocsiban 🙂 ).
Zsuzsa és Tibor finom csülkös bableveséből kétszer kellett “kóstolnom” (=habzsolva, szürcsölve próbálni belakmározni csipegetés címszóval).
Misi és kézilánya, Ildikó miatt jövőre külön lesz a verseny a profiknak, mert az nem járja, hogy már sokadszor nyeri a főétel kategóriát. Jöhetnek jövőre is a kihívók!

Köszönjük Turbuk Pistának a fotókat, egyszer még sokra viszi! 🙂

Sándor Jancsi